Nemcsak a lencse hazai termőterülete csekély, de a fogyasztása tekintetében sem állunk jobban. A legtöbb magyar asztalra legfeljebb télen, különösen az év első napján kerül belőle valamilyen fogás. Pedig lencsét enni jó – sőt, kifejezetten bölcs döntés. Miért is?
Mert a lencse egyszerre rendkívül tápláló, de mégsem hizlaló. Szénhidráttartalma lassan szívódik fel, így nem emeli hirtelen a vércukorszintet. Fehérjében gazdag, méghozzá a szójáéhoz hasonló mértékben, ezért vegetáriánusok és diétázók számára is kiváló társ a mindennapokban. Emellett bőségesen tartalmaz B-vitaminokat, cinket, vasat, foszfort, valamint számtalan jól hasznosuló aminosavat – testünk és lelkünk szó szerint hálát mond érte.
Nem csak egészséges – finom is
Ha mindez még nem lenne elég: a lencse finom. Ráadásul megszámlálhatatlan formában készíthető. Nálunk leginkább a barna lencse az „örök klasszikus”, de a világ konyháiban számtalan változata létezik, amelyek új ízekkel és élményekkel ajándékoznak meg bennünket.
Aki tehát a hagyományos formájában még nem tudta megszeretni, vagy épp változatosságra vágyik, ideje merészen kilépni a komfortzónából.
Zöld csoda Franciaországból – a Puy-i lencse
A Puy-i zöld lencse már a nevében is őrzi származását. Franciaország első eredetvédett élelmiszereként igazi kulináris büszkeség. Nemcsak különleges ízével hódít, hanem praktikus is: gyorsan megfő, és nem igényel hosszú áztatást. Levesként, köretként vagy salátában is megállja a helyét.
Vörös lencse – az illatos kelet követe
A vörös lencse ma már itthon is könnyen beszerezhető: ott található a piacokon és az áruházak polcain. A keleti konyhák kedvenc alapanyaga, amely gyorsan – sokszor szét is – fő. Éppen ezért főzelékek, krémes pürék, fűszeres indiai dahl formájában mutatja meg legszebb arcát. Illatos, meleg, simogató étel születik belőle – a tálban és a lélekben is.
A fekete elegancia – beluga lencse
A fekete, úgynevezett beluga lencse apró szemű, fényes és különleges – kicsit a kaviárra emlékeztet, innen a neve is. Itthon még alig ismert, pedig valóságos gasztronómiai kincs. Nem fő szét, karakteres az íze, ezért salátához és körethez is tökéletes. Azoknak is új esélyt ad, akik eddig nem barátkoztak meg a lencsével: könnyen lehet, hogy épp ebbe szeretnek bele.
Babona vagy bölcsesség? Lencse és az újévi gazdagság
„Lencsét enni újévkor szerencsét hoz” – mondjuk minden év elején. A hagyomány szerint ugyanis a lencseszemek a pénzre emlékeztetnek, és ha az év első napján belőle eszünk, bevonzzuk a bőséget.
Higgyünk benne vagy sem: a szokás szép, összeköt bennünket a múlttal. De a lencsét nemcsak a szerencséért érdemes fogyasztani, hanem az egészségért is. Magas fehérje-, vitamin- és ásványianyag-tartalma támogatja a szervezetet, rostjai jót tesznek az anyagcserének, antioxidánsai pedig a bőrnek – és ezáltal a szépségünknek – kedveskednek.
Milyen fűszerekkel lesz igazán varázslatos?
A lencse hálás alapanyag: szereti a társaságot és a fűszerek ölelését.
Hagyományos ízekhez jól illik:
- hagyma, fokhagyma
- pirospaprika, akár csípős változatban is
- babérlevél
- tejföl
Füstös, húsos ételeknél érdemes citrusokkal vagy kevés ecettel frissíteni az ízeket.
Zöld fűszerek közül remek partnere:
- petrezselyem
- majoránna
- rozmaring
- kakukkfű
- zsálya
- koriander
Kelet ihlette fogásoknál bátran nyúljunk:
- curryhez
- római köményhez
- kurkumához
- gyömbérhez
- garam masalához
Zárszó helyett: tegyük vissza a lencsét a mindennapok asztalára
Nemcsak ünnepeinken, hanem a hétköznapokban is ott lenne a helye. Táplál, szépít, erőt ad – és igen, időnként talán szerencsét is hoz. De ha mégsem, már önmagában az is nyereség, hogy jót tettünk a testünkkel.
