A Debreceni Csokonai Nemzeti Színház ikonikus színészét, Dánielfy Zsoltot az elmúlt években többször hiányolhatta a közönség a cívisváros színpadáról.
A színész mostanában – egy Debrecentől jó 8,000 km-re lévő – másik jóhírű színpadon is fel-fel tűnik és szerez örömet alakításaival. Ez a színpad pedig nem más, mint a Los Angeles-I Szoboszlai Sándor Dél-kaliforniai Magyar Színház. Dánielfy Zsolt május elején tért vissza Los Angelesből Debrecenbe egy hat hetes látogatás után. Annak jártunk utána, hogy milyen élményeket szerzett legutóbbi útja során és milyen kapcsolatok fűzik a filmgyártás fővárosához.
Nem ez volt az első alkalom, hogy az amerikai metropoliszban jártál. Milyennek látod a többedik látogatás után Los Angelest?
Így van, már nem először járok Amerikában… Négyszer voltam eddig ennek a hatalmas és gyönyörű országnak különböző államaiban és mindenhol azonnal otthon éreztem magamat… Legjobban New York, Florida, Arizona és Kalifornia tetszett. Alaszkába is szeretnék eljutni, nem tudom, hogy lesz-e még lehetőségem rá… A legtöbbet Los Angelesben voltam, azt mondják róla, hogy egy nagy falu… Hatalmas területen fekszik, a downtown kivételével nincsenek a városban magas házak, magyar embernek az irdatlan távolságokat nehéz megszokni. De, ha jó a forgalom, én szeretem azt az autóáradatot és azt a lüktetést, amit a hat-nyolc sávos utakon tapasztalok…
Ezúttal személyes vagy szakmai ok hozott Kaliforniába?
Mindkettő. Két éve fellépni voltam itt a Los Angeles-i főkonzul, Széles Tamás meghívására és akkor ismerkedtem meg a Szoboszlai Sándor Dél-kaliforniai Magyar Színház művészeti vezetőjével, Antal Tímeával, akivel aztán sokat dolgoztunk együtt, készítettünk műsorokat, előadásokat és nagyszerű társra találtam benne, nemcsak a művészeti munkában, hanem az életben is… Büszke vagyok erre a kapcsolatra.
Milyen színházi élményeket gyűjtöttél Los Angelesben?
Több showműsort a színházat is láttam és lenyűgöző volt számomra az a hihetetlen profizmus, amit tapasztaltam. Mindenben úgy állítják össze a műsorszámokat vagy az adott darabot, hogy a néző egy percre se unatkozzon, szinte levegőt se tudjon venni csak kapkodja a fejét…. Egyébként ez az egész szórakoztatóiparra vonatkozik, nemcsak a színházra…
A debreceni közönség jól emlékszik sok emlékezetes musical-alakításodra. Biztos forrásból tudom, hogy a mostani látogatásod alkalmával láttad a Macskák musicalt. Milyennek találtad az amerikai előadást? Színészként tudtál belőle tanulni, esetleg lett volna olyan dolog, amit másképp oldottál volna meg?
Valóban, Tímea jóvoltából volt szerencsém megnézni a Macskákat is és egészen lenyűgöző hang- fénytechnikát láttam – és hozzá elképesztően profi módon éneklő és táncoló színészeket. Elég színes fantáziám van, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy valamit is jobban valósítanék meg a színpadon, mint ahogy ők tették. Tényleg lenyűgöző volt, és látszott, hogy nagyon sok pénz mozog benne. Egyébként, Amerikára jellemző, hogy a szolgáltatóknak fontos, hogy a vevő jól érezze magát és megelégedetten távozzon.
A közösségi médiában láttam rólad készült képeket a helyi magyar közösség tagjaival. A látogatásaid során sikerült új barátokra, szakmai ismeretségekre szert tenned?
Természetesen. Most már bármikor megyek Amerikába olyan érzésem van, mintha hazamennék… Annyi jó barátra és ismerősre tettem szert, hogy olyan érzésem van, mintha már tíz éve ismernénk egymást…. Persze ebben része van annak is, hogy közösen csináltunk egy darabot “Charleston vagy csárdás” címmel, aminek a létrehozásában magam is derekasan kivettem a részem, szívemet lelkemet beleadtam és ők hálásak is voltak a segítségért, én pedig a szeretetükért, figyelmességükért, barátságukért….
Milyen egyéb kulturális eseményeken vettél részt?
Többször voltam a Los Angeles-i magyarság két kulturális centrumában, a Los Angelesi Egyesült Magyar Házban és a Magtárban, különböző jó hangulatú kulturális rendezvényeken, de voltam nemzeti parkokban, vidámparkokban és állatkertekben is, ahol ugyanazt a törődést és profizmust tapasztaltam mint amit a színházban.láttam. A vendég, a látogató kényelme és élménye a legfontosabb számukra, hiszen belőlük élnek…
Mi volt a mostani út legnagyobb élménye?
Mondhatnám azt, hogy a legnagyobb élményem egy cruise volt, egy hajóút, amivel átmentünk Mexikóba, vagy hogy két méterre tőlem sétált el a Yellowstone parkban egy bölény… de a legnagyobb élményem mindig az amerikai emberek nyugalma, jó hangulata, könnyedsége segítőkészsége volt amire nagy szükségünk lenne itthon is…
– Vida Virág –
