Ünnepi beszédet mondott Debrecen alpolgármestere: ma bürokráciával és emberáradattal kell megküzdenünk

Helyi hírek Ország

Hagyományos fáklyás felvonulást tartottak az Egyetem tér – Egyetem sugárút – Bethlen utca – Déri tér útvonalon az 1848-as forradalom évfordulójának előestéjén, 2019. március 14-én.

A Déri téren Komolay Szabolcs alpolgármester köszöntötte az ünneplőket. Mint felidézte, 170 esztendővel ezelőtt. 1849-ben már csak, mi magyarok voltunk Európa népei közül azok, akik a szabadságukért küzdöttek. A többi nemzet már meghajolt a túlerő előtt, nem vállalva azokat az áldozatokat, amelyek egy szabadságharc megvívásához szükségesek voltak. Mert a szabadság kivívása és megtartása nem lehetséges áldozatok nélkül.

Mi, debreceniek minden évben ezen a napon, az ünnep előestéjén, fáklyákkal felvonulunk, arra emlékezve, hogy 1848-49-ben eleink élet-halál harcukat vívták és közülük sokezren életüket adták, mert hittek valamiben. Valamiben, amit talán úgy lehet nevezni, hogy haza és szabadság. Hitték, hogy áldozatuk nem lesz hiábavaló.

Amikor szabadságunkat, önrendelkezésünket fenyegették, akkor felemeltük a fejünket, és bátran szembe néztünk a veszedelemmel, bármekkora is volt a túlerő. Paraszt, polgár és nemes együtt küzdött az országért, a szabadságért.

Ebből a harcból mi, debreceniek is kivettük a részünket! Debrecen 1849 januárjától május végéig az ország fővárosa volt. Akkor fogadta be az ország kormányát és a törvényhozást, amikor a legreménytelenebbnek látszott a helyzet. Városunk polgárai otthont adtak az ide érkezőknek, és biztosították a működés feltételeit az ide költöző minisztériumoknak. Nem véletlen, hogy Kossuth a szabadság őrvárosának nevezte Debrecent.

Legyünk erre büszkék, és arra is, hogy Debrecen és a tiszántúli régió lett a bázisa a tavaszi hadjáratnak, amely szinte az egész ország területéről kiűzte az ellenséget, és amelynek csúcspontjaként április 14-én itt, a debreceni Nagytemplomban kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, deklarálva ezzel nemzeti önrendelkezésünket és szuverenitásunkat. Ezen jogok nélkül nem létezhet és létezhetett önálló állam sem akkor sem most.

Mi magyarok szeretünk párhuzamokat vonni a különböző történelmi korok és események között. 1849-hez hasonlóan

ma is igyekeznek csorbítani szuverenitásunkat és önrendelkezésünket. Azt szeretnék, hogy bizonyos jogainkról önként mondjunk le és engedjük át azokat egy központi irányításnak. Ma nem hadseregekkel kell megküzdenünk, hanem nemzetek feletti bürokráciával, annak jogszabályaival és civil emberáradattal.

Pontosan a történelmünknek köszönhetően tisztában vagyunk azzal, hogy hosszú távon ez mivel jár a magyarság számára. Tudjuk jól: ha a szabadság és az önrendelkezés elvész, nem marad semmink, szép lassan elveszítjük kultúránkat, önazonosságunkat, szolgák és földönfutók leszünk saját hazánkban. Éppen ezért a felelőségünk nem kisebb mint elődeinké. A tét ugyanaz. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy sikeresen vívjuk meg ezt a küzdelmet.

Az 1848-as események arra tanítanak bennünket, hogy ha összefogunk és egységes nemzetként nézünk szembe a ránk váró feladatokkal, akkor nagyon nagy esélyünk van arra, hogy sikeresen kerüljünk ki ebből a küzdelemből.

Az a felelősségünk, hogy megőrizzük Magyarországot magyarnak: utódaink számára

– hangsúlyozta az alpolgármester.

Az alpolgármester beszédét zenés folklórműsor követte Debrecen város néptáncegyütteseinek közreműködésével.

Fotók: Miskolczi János

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.