Folytatólagosan, társtettesként elkövetett adócsalás, pénzmosás, csalás, közokirathamisítás bűntette és magánokirat-felhasználás vétsége miatt mondta ki bűnösnek a Debreceni Törvényszék azt a három vádlottat, akik 510 millió forint értékben vettek fel hiteleket strómanok által létrehozott cégek segítségével. B. Zsuzsanna és az ismeretlen helyen tartózkodó D. Andrea 10 – 10 év, K. Miklós 9 év fegyházbüntetést kapott, 9-10 évig a közügyeket sem gyakorolhatják, feltételes szabadságra egyikük sem bocsátható. Az ügy többi 27 vádlottját is elmarasztalta a bíróság: csalás, adócsalás és közokirathamisítás miatt. 19 vádlott egy – két év közötti börtönt kapott, 2-4 év próbaidőre felfüggesztve, 5 vádlottat a bíróság egy év próbára bocsátott. Az ügyben érintett három ügyvédnek – közokirathamisítás vétsége miatt 450 ezer és 900 ezer forint közötti pénzbüntetést kell fizetniük. A Debreceni Törvényszék tanácsa emellett az első három vádlott vagyonának terhére fejenként 115 millió forint vagyonelkobzást rendelt el. Az eljárás során 40 millió forint bűnügyi költség merült fel, ebből 4,3 – 3,5 és 2,7 millió forintot a bűnözői csoportot működtető három vádlottnak kell megfizetnie, a többieknek 38 ezer – 300 ezer forint közötti összegeket kell állniuk. 25 millió forint az állam terhén marad. A két éven tartó eljárás során egyébként csak a kirendelt védők díja elérte vádlottanként a másfél – kétmillió forintot.
A tényállás szerint az ügy első-, másod-, és harmadrendű vádlottja alkotta azt a „hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoportot”, amely öt bank sérelmére félmilliárd forint értékben vett fel hitelt, valós tevékenységet nem folytató cégek nevében. A félmilliárd forintból 110 millió forint felvétele végül elmaradt, 400 millió forint azonban a vádlottakhoz került.
Az elsőrendű és a harmadrendű vádlott korábban kollégák voltak, 2005-ben csatlakozott hozzájuk B. miskolci barátnője, D. Andrea. Könyvelőirodájukban a könyvviteli rész felelőse B. Zsuzsanna volt, a hitelintézetekkel a másodrendű vádlott tartotta a kapcsolatot, K. Miklós Róbert pedig a csalásokhoz tartozó informatikai feladatokat látta el. Az irodában a vádlottakhoz köthető strómanok neve alatt futó gazdasági társaságoknak is könyveltek, akik jellemzően befolyásolható, kevésbé iskolázott, vagyontalan emberek voltak. A cégek révén ismert hazai és nemzetközi pénzintézetektől vettek fel kölcsönöket. A bankokat hamis számlákkal, meghamisított banki igazolásokkal, valótlan mérlegadatokkal, eredménykimutatásokkal, fiktív főkönyvi adatokkal tévesztették meg, azt a látszatot keltve, hogy az érintett cégek megfelelnek az elvárásoknak. A cégek körbeszámláztak, pénzforgalmukat valós gazdasági események nélkül sokszor 200 millió forint fölé duzzasztották, hogy megalapozzák hitelképességüket. A bankok részben a Széchenyi Kártya konstrukcióban, illetve más vállalati hitel formájában nyújtottak kölcsönöket. A beszámolókat egy könyvvizsgáló úgy záradékolta, hogy nem győződött meg a valódi adatokról, a három ügyvéd pedig közreműködött abban, hogy az ügyvezetők fiktív adásvételi szerződésekkel igazolják a kezességhez szükséges ingatlantulajdoni hányadokat.
Az ítélet indoklásában elhangzott: a három vádlott rendkívüli módon értette a szakmáját, profi munkatársaikkal dolgoztak együtt, a könyvelőiroda méltán szerzett nagy nevet Debrecenben. B. Zsuzsa vezetői kvalitásai is elismerésre méltóak voltak, de őt és K. Miklós Róbertet magával sodorta D. Andrea, aki a csalás minden csínját-bínját ismerte. Balláné Szentpáli Edit úgy fogalmazott: a sok pénz lebegett a szemük előtt, D. Andrea vitte őket a bajba, ők ketten pedig belementek. Hamisították a banki fejléces papírokat, nullás adóigazolásokat kreáltak, egy kekszes dobozban egymás mellett sorakoztak a hamis pecsétek, és még arra is ügyeltek, hogy a banki ügyintézésre elegáns üzletembernek öltöztessék a stróman – és egyébként egyszerű megjelenésű cégvezetőt.
Az ítélet nem minden vádlottra jogerős. Az ügyész az I. II. III. és a XXVIII. rendű vádlott esetében 3 nap gondolkodási időt kért, a többi vádlott esetében tudomásul vette az ítéletet. A vádlottak és védőik zöme tudomásul vette a határozatot, de többen – köztük az első három vádlott – felmentésért jelentettek be fellebbezést.
A bíróság elrendelte az első-, és a harmadrendű vádlott háziőrizetét, ezt mindenki tudomásul vette.
