A homoktalajok javítására jelent megoldást a Westsik-féle vetésforgó, amit 1929-ben alakítottak ki a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutatóintézetében. A tartamkísérletről hét ország kutatói tanácskoznak az intézmény fennállásának 90. évfordulója alkalmából.
A „homokjavítás atyjáról”, Westsik Vilmosról elnevezett homoki vetésforgó tartamkísérlet, amely a nyíregyházi kutatóintézetben folyik, egyedülálló Európában. Elsődleges célja a homoktalajok termékenységének javítása. Mind a mai napig azokat a természetes szervesanyag-forrásokat – szalma-, istálló-, illetve zöldtrágyát – használják talajjavításra, amelyeket a létrehozás időszakában, az 1930-as években is alkalmaztak.
– Ezek időtállóságát jelzi, hogy az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerülő, környezettudatos tápanyagellátás alapvető módszereinek számítanak. A vetésforgó értékét az is növeli, hogy Európa egyik legrégebbi, változatlan formában fenntartott tartamkísérlete – ismertette Zsombik László, a DE Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Nyíregyházi Kutatóintézetének igazgatója.
A vetésforgó-kísérlet lehetőséget ad a talaj szervesanyag-forgalmának vizsgálatára. 15 tápanyagellátási mód direkt és indirekt hatását kutatják rozs, burgonya, csillagfürt és zabos bükköny termesztésében. Ezzel párhuzamosan a talaj fizikai, kémiai, illetve mikrobiológiai tulajdonságait is vizsgálják, ami talajkémiai, -biológiai és -fizikai kutatásokhoz nyújt alapot.
Az egyetem agrárkutatásai keretében Debrecenben, Hajdúböszörménynél és Látóképen is folynak tartamkísérletek. Az 1989-ben alapított, Európában egyedülálló komplex talajművelési kísérlet hozzájárul a korszerű földhasználat és a precíziós termesztéstechnológiák fejlesztéséhez, valamint a technológiai elemek hatásának és kölcsönhatásának kimutatásához.
– A víz- és tápanyag-gazdálkodási tartamkísérlet eredményei elősegítik a különböző genotípusú fajtáknál a klímaérzékenység és termőhelyi feltételekhez való alkalmazkodó képesség fiziológiai hátterének megismerését, a szántóföldi növények fotoszintézis-teljesítményében fellépő változások meghatározását, a növények vízfogyasztásának mérését, a növény-talaj-atmoszféra rendszerben végbemenő folyamatok leírását, a számítógépes agroökológiai modellek fejlesztését. Továbbá megkönnyíti a kukoricatermesztőknek a legmegfelelőbb hibridek kiválasztását, így a környezetkímélő, hatékony, eredményes kukoricatermesztést – tette hozzá Nagy János, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Földhasznosítási, Műszaki és Területfejlesztési Intézet professzora.
A Növénytudományi Intézet 30-50 éves élettartamú tartamkísérleteiben a szántóföldi növénytermesztés termésmennyiségre, -biztonságra és -minőségre nézve legfontosabb elemeit vizsgálják.
– A tartamkísérletek agronómiai értéke mellett egyre inkább előtérbe kerülnek azok a célok, amelyek a környezetvédelmi, klímaváltozási, természetvédelmi és egyéb interdiszciplináris területek kihívásainak megoldását célozzák. A megközelítés egyre inkább multidiszciplináris, a növénytermesztési kutatások kiegészülnek olyan társtudományokkal (talajtan, agrokémia, növénytan, növényélettan, növényvédelem stb.), melyek bevonásával sokkal jobban megérthetjük a talaj-növény-légkör rendszerben lejátszódó anyag- és energiafolyamatokat és javítani tudjuk a hazai növénytermesztés agronómiai és ökonómiai hatékonyságát. Megalapozottan mondhatjuk tehát, hogy a növénytermesztési tartamkísérletek olyan nemzeti kincset jelentenek, amelyek fenntartása a jövőben is feltétlenül indokolt és unikális értéket képvisel – mondta Pepó Péter professzor, a MÉK Növénytudományi Intézet vezetője.
A tartamkísérletek eredményeiről, kutatási hátteréről hét ország, hazánk mellett Norvégia, Olaszország, Ukrajna, India, Románia, valamint Szlovákia szakemberei tanácskoznak szeptember 27-én és 28-án Nyíregyházán, a kutatóintézet fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián.
