Százötvenkilenc éve, 1857. április 15-én találta földjén egy helyi gazda a kabai meteoritot. A követ a Debreceni Egyetem kutatói is tanulmányozzák.
Meteornak, azaz hullócsillagnak nevezzük azt a fényjelenséget, amelyet a pármilliméterestől a néhány centiméterig terjedő porszemek és kövek okoznak, amikor hatalmas sebességgel (átlagosan 60 ezer km/h) elérik Földünk légkörét. Ezeket a parányi köveket azért láthatjuk, mert ionizálják maguk körül a levegőt, így annak molekulái fénylenek körülöttük – magyarázza Szabó Gergely, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének adjunktusa, hozzátéve: a meteorok egyébként csak a légkörben láthatók, a Földhöz közelítve többségük szétporlik, rosszabb esetben szétrobban a levegőben. Meteoritnak azokat a hullócsillagokat nevezzük, amelyek földet érnek.
Debreceni szempontból a legjelentősebb a Református Kollégiumban őrzött kabai meteorit, melyet 1857. április 15-én talált a földjére menet egy helyi gazda. Szilágyi Gábor előző este tanúja volt a különleges fényjelenségnek, de akkor még nem foglalkozott vele, csak, amikor a lova megbokrosodott az út közepébe csapódott kőtől. A környékbeliek segítségével kiásták, majd darabokat törtek le belőle, hogy megnézzék, van-e benne arany, de mivel nem tűnt értékesnek, a település vezetőinek közbejárásával felajánlották a debreceni Református Kollégiumnak.
– A kabai meteorit egyik különlegessége, hogy néhány héten belül szakemberek kezébe került, s az addig eltelt időszakban sem sérült jelentősebben. Ráadásul a kabaiak a letört darabokat is átadták a Református Kollégium tudósainak, akik ezeket küldték szét Európa szerte vizsgálatra. Kalkuttától Washingtonig a világ számos pontján őriznek belőle darabokat, köztük a londoni British Museumban, akik nagy mennyiségű meteorit követ küldtek cserébe a különleges kődarabért – meséli Szabó Gergely.
A szakember hozzáteszi: a megtalálás körülményei mellett a meteorit anyaga miatt is nagyon értékes a kabai példány.
– Ez egy kőmeteorit, ami általában nagyon gyorsan elpusztul Földünk felszínén, a külső erők (pl. csapadék, fagy, stb.) miatt ugyanis hamar szétmállik, szétporlad. Ennél a fajtánál – ellentétben a vasmeteorittal, amit fémdetektorral fel lehet kutatni – látni kell, hogy hova esik, mivel a földön már nem lehet megkülönböztetni a többi kőtől. A kabai meteorit szenet és kondrumokat, azaz kis szilikát gömböket tartalmaz. A naprendszerrel egy időben, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, s azóta alig változott az összetétele, így rendkívül fontos információkat hordoz a naprendszer keletkezéséről. Meteoritunk egyes kristályai akkor álltak össze, amikor a Nap született, s csak az ősköd – por és sziklatörmelék – keringet körülötte – magyarázza a Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének adjunktusa.
A meteoritot többek között a debreceni MTA Atomki Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumának munkatársai is elemezték, s ebbe a kutatásba kapcsolódott be az egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszéke.
A vizsgálatok során felmerült az ötlet, hogy szükség lenne egy digitális modellre, ezért a tanszék kutatói feltérképezték majd digitalizálták a követ. A meteorit 3D-s modelljének köszönhetően a tudósok bárhol a világon tudják vizsgálni a különleges égi jövevényt.
