2015. június 23-án 63. életévében elhunyt Patonay Tamás egyetemi tanár, aki közel 40 évig volt a szerves kémiai tudományok művelője és oktatója.
Tanítványai között legendás volt humora, közvetlen stílusa. Emberszeretete, rugalmassága, nagy munkabírása miatt megbecsülésnek örvendett. Gyakorlatias gondolkodásmódja a legváratlanabb problémák megoldásában is segítségére volt, és szép, elegáns megoldásokat eredményezett nemcsak a szerves kémiában, hanem számos egyéb tevékenységében is. Nagyon szeretett spatulát ragadni, és kiszakadva az adminisztratív teendők véget nem érő papírhegyei közül odaadással művelte az általa oly nagyra becsült szintetikus kémiát. Rendkívül jó felkészültsége mellett igazán hamar megfertőzte tanítványait is a szakma szeretetével. Őszinte vonzódása a természethez és a természetjáráshoz példaértékű, egész életében szerette és tisztelte a hegyeket. Ezt a szeretetét, a hegyre menés izgalmát is teljes szívéből megosztotta barátaival, sok tanítványára is átörökítette. Minden tudását átadta úgy, ahogyan azt ő is kapta mestereitől. Nevelt, tanított a szó igaz értelmében, ugyanakkor valódi csapattárs volt. Olyan ember, akire csak azt mondták: Tanár Úr. A tanszéki kollektíva vezetőjeként bölcsességével, tapasztalatával folytatta elődei értékes munkáját.
Patonay Tamás nemzetközileg elismert alapkutatásokat végzett a preparatív szerves kémia területén, ehhez iskolateremtő oktató-nevelő munka, valamint áldozatkész tudományszervező közéleti tevékenység párosult.
1971-ben kezdte meg tanulmányait az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ahol 1976-ban kapott okleveles vegyész diplomát. 1973-ban néhai Bognár Rezső akadémikus kutatócsoportjába, így a professzori laborba került a Szerves Kémiai Tanszéken. 1980-ban egyetemi doktori címet, 1988-ban kandidátusi, 2002-ben MTA doktori fokozatot szerzett. 2004-től a Debreceni Egyetem egyetemi tanára, 2008-tól a Szerves Kémiai Tanszék vezetője volt. A tanszék vezetésén túl a Természettudományi és Technológiai Kar több tanácsában és bizottságában vállalt feladatot, valamint dékánhelyettesként is segítette a kar munkáját. 2009-től betöltötte a Természettudományi Doktori Tanács elnöki tisztét, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának doktorképviselője volt. 2014-ben választották meg az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottsága titkárává. Hosszabb-rövidebb tanulmányutakon a világ számos egyetemén is látogatást tett, melyekből eredményes tudományos kooperációk születtek. Ezek közül kiemelkedik a Würtzburg-i Egyetemmel 1991-98 között kialakított együttműködés, az 1993-tól az amerikai Új-Mexikói Állami Egyetem Szerves Kémiai Tanszékén (Las Cruses, USA) töltött egy év, valamint az utóbbi években a Rostock-i Egyetemmel folytatott közös kutatás.
Sikerekben, eredményekben gazdag életpályáját számos kitüntetéssel ismerték el: Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem (1977), Kiváló Munkáért (1986), FUNDP Ösztöndíj (1996), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998), Novicardin-díj (2006), Akadémiai-díj (2015).
Az elmúlt négy évtized alatt széleskörű szerves kémiai oktató munkát végzett, és folyamatosan készített egyetemi jegyzeteket. Vezetésével több PhD értekezés készült, számos diplomamunka, szakdolgozat mellett. Mindig támogatta a hallgatók tudományos diákköri munkáját, mellyel lehetőséget nyitott a kutatás élményének, szépségének megismerésére, továbbadására. Nemcsak a legfiatalabb növendékei számára, de a felnőtté lett egykori tanítványoknak is képes volt útravalóval szolgálni, mindig tartogatott egy-két jó szót a hozzá bekopogtató kollégáknak.
Tanár Úr most elment, de a hegyek várnak rá… Távozásával családjában, tanítványai, barátai, a Debreceni Egyetem oktatói és dolgozói körében, valamint a szerves kémiai társadalomban nagy űrt hagyott maga után. Emlékét megőrizzük.
unideb.hu
