Görömbei András akadémikus születésének hetvenedik évfordulója alkalmából február 6-án rendeztek megemlékezést a Debreceni Egyetemen.
Hagyomány a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében, hogy hetvenedik születésnapjuk alkalmából tanulmánykötettel köszöntik meghatározó professzoraikat a kollégák. A 2013-ban elhunyt Görömbei András irodalomtörténész február 5-én töltötte volna be hetvenedik életévét, amely évfordulóra a tanulmánykötet megjelenésén túl emlékkonferenciát rendeztek kollégák, pályatársak, barátok és tisztelők részvételével.
Takács Miklós, az In memoriam Görömbei András tanulmánykötet szerkesztője és az emléknap szervezője az unideb.hu-nak elmondta, hogy felvetődött egy Görömbei Andrásról elnevezett szimpózium rendezése, amelyet minden évben a születésnaphoz közel tartanának, aminek kiemelt témái lennének a határon túli magyar irodalom és a népi irodalom, melyekben az akadémikus professzor jelentőset alkotott.
A február 6-i megemlékezésen Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Nyíregyházi Főiskola rektora idézte fel Görömbei András pályáját, példaértékű személyiségét a közönségnek: – Huszonöt saját és körülbelül ugyanennyi szerkesztett könyvvel és több száz tanulmánnyal írta bele értéktudatát a magyar irodalomtörténetbe, s ezzel a XX. és XXI. század magyarságának kultúrájába. Nézetei szerint az irodalom egyik, társadalmi szempontból kiemelten fontos szerepe a történelmi események előkészítésében és azok kulturális megőrzésében, tudatosításában van. Görömbei András számos elismerést kapott: Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, József Attila, Tamási Áron, Kossuth Lajos, Szilárd Leó, Kölcsey Ferenc neve fénylik kitüntetésein, melyeket a legnagyobb emberi szerénységgel fogadott. Mi, a tanítványai, barátai viszont azt éltük meg kitüntetésként, hogy olvashattuk műveit, hallhattuk gondolatait, tudósi és emberi fényének közelében élhettünk.
Az emlékülésen a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke posztumusz Debrecen Kultúrájáért díjat adományozott Görömbei Andrásnak, melyet özvegye vehetett át a Debreceni Egyetemen. Duffek Mihály elnök kiemelte, a díj egy jelzés a világ számára, hogy Görömbei András több évtizedes alkotómunkája napjainkban is tovább él a tudományos köztudatban.
Az ünnepségre megjelent tanulmánykötetben negyvenöt írás kapott helyett és több mint háromszáz emlékező kolléga és barát nevét tartalmazza. Az In memoriam Görömbei András című kötet Pálinkás József búcsúbeszédével kezdődik, amely az akadémikus irodalomtörténész temetésén hangzott el: „Non recuso laborem. Nem futok meg a munkától. Ez volt Görömbei András jelmondata, amit Szent Márton és Márton Áron püspökök örökségéből merített. Aki hallotta, leginkább Görömbei András nagy munkabírására, fáradhatatlanságára gondolt. De ez a jelmondat többet és mást jelent. Azt jelenti, hogy a hivatása: vállalás. Hogy a hivatása: elköteleződés és szolgálat. Hogy tudósnak, tanárnak, magyarnak lenni nem mindig kényelmes és biztonságos. Azt jelenti, hogy vállalni kell a munkát, a fáradtságot, s akár a szenvedést is, ha számítanak ránk, ha szükség van ránk, ha feladatunk van. Görömbei András nem futott meg a munkától, a hivatástól, a vállalástól. Tudta, hogy szükségünk van rá. Több mint négy évtizedes életműve, eleven emléke ezt bizonyítja.”
A kötet borítóját Görömbei András kedvenc szobrának, az egyetemen található, Hatvani Istvánt ábrázoló szobornak részlete díszíti.
unideb.hu
