A metszés és a mechanikai ápolási munkákat követően az első növényvédelmi kezelés a tél végi lemosó permetezés.
A tavalyi rendkívül enyhe és száraz tél kedvezett a kórokozóknak és a kártevőknek, ennek egyik látványos példája a mezei pocok évtizedek óta nem tapasztalt mértékű országos kiterjedésű felszaporodása volt, amely egyértelműen összefüggésben van az enyhe, csapadékszegény téllel, ami nem gyérítette az áttelelő állományt. Ez a rágcsáló érzékeny a telelés körülményeire, ideális volna ellenük egy nem túl hideg, csapadékos idő, amelyben könnyebben elpusztulnak. Az év másik növényvédelmi meglepetése a sárgarozsda rég nem tapasztalt mértékű járványos fellépése volt, amely feltételezhetően szintén összefügg az enyhe téllel – magyarázta Tarcali Gábor, a Debreceni Egyetem mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növényvédelmi Intézet tudományos főmunkatársa.
Gyümölcs és szőlő ültetvényeinkben is számos betegség, illetve állati kártevő telel a különböző növényi részeken, a talaj felszínén vagy éppen a talajban. Ezek áttelelésére jelentős hatással van a téli időjárás. Ugyanakkor arra számítanunk mégsem szabad, hogy a téli fagyok teljes mértékben megoldják növényvédelmi problémáinkat, és elpusztítják növényeink károsítóit.
A gazdáknak a téli időjárástól várt jótékony hatás mellett maguknak is aktívan közre kell működniük a károsítók visszaszorításában. A gyümölcsfák kórokozóinak leggyakoribb fertőzési forrásai a megbetegedett növényi részek. A téli növényvédelmi és metszési munkák során kiemelt feladat a fertőzési források csökkentése – mutatott rá a szakember.
– Az alma lisztharmat, az őszibarack lisztharmat micélium alakban, azaz gombafonalak összességében telel a fertőzött hajtásvégeken, általában a csúcsi, vagy ahhoz közeli részeken. A kemény fagyok hatására károsodnak ugyan, de jelentős mennyiségük a rügyek belsejébe a pikkelylevelek alá védettebb helyre húzódik be. A hajtásvégek felső harmadát a metszés során le kell vágni, és meg kell semmisíteni. Az alma favarasodás spórái a megmaradt lomb- és gyümölcsmaradványokban telelnek, és onnan indítják a fertőzést. Ezek megsemmisítése illetve karbamiddal vagy ammónium-nitráttal történő kezelése létfontosságú – hangsúlyozta a kutató.
Leggyakoribb gyümölcsfajaink molykártevői közül a fák kéregrepedéseiben telel az almamoly, a barackmoly, a szilvamoly . Ezek a kártevők a fatörzs és vázágak drótkefézésével, kéregkaparással hatékonyan gyéríthetők, pusztíthatók. Ezzel a módszerrel pusztíthatjuk a kemény pajzsuk alatt, a fakéregre tapadó pajzstetveket, valamint a levéltetveket, amelyek többsége tojás alakban vagy kifejlett, speciális áttelelésre képes tetűalakban telel át a fás növények kérgén.
Ugyancsak a fák kérgén meglapulva vészelik át tojásalakban a telet a gyümölcs-, szőlő és díszfákat fertőző atkák is. Továbbfejlődésükhöz szükséges felmelegedés után jelennek meg a 4 pár lábú, apró, pókszerű állatok, szívogatásukkal erős deformációt idézve elő a megtámadott növényeken. Ezek áttelelő alakjainak számát is jelentősen csökkenthetjük a kéreg téli fizikai ápolási munkáival – magyarázta.
A cseresznye és meggy termését károsító cseresznyelégy, keleti cseresznyelégy lárvák a fertőzött termésekben vagy a talajon a lomb között bebábozódnak, majd tavasszal onnan repülnek ki az apró legyek. A lomb és fertőzött gyümölcs maradványokat minél előbb ássuk mélyen a talajba – figyelmeztet a szakember.
A metszés és a mechanikai ápolási munkákat követően az első növényvédelmi kezelés a tél végi lemosó permetezés, amelynek célja, hogy rügyfakadás előtt, rügypattanáskor tovább csökkentsük a növények felületén áttelelt kártevőket – tette hozzá Tarcali Gábor.
unideb.hu
